A kert különleges dísze a tündérrózsával és más vízinövénnyekkel, halakkal betelepített dísztavacska, amelynek látványa feldobja a kert összképét. Említenünk sem kell, hogy mennyire megnyugtató érzés egy szép kis tó, vagy medence partjáról szemlélni a különféle növényekkel, virágokkal beültetett kertünket. Ez a kis zölterület a nyugalom szigete lehet ebben a rohanó világban. Írásunkban útmutatót adunk a tó építéséhez, karbantartásához, téliesítéséhez.

Az utóbbi időben egyre gyakrabban alakítanak ki a kerttulajdonosok kis kerti tavakat. Kialakításuknál, elhelyezésüknél fontos szempont, hogy a lehető legjobban összhangban legyenek a környezettel. Már az egészen pici kertekben is remekül mutat egy szépen megépített tavacska. Nem csak esztétikai szempontból fontos, hanem a madarak, kis állatok számára itatóhelyként szolgál, és számos vízi állatkának menedéket nyújt. A tóban megtelepedő békák hasznosak a kártevők elleni védekezésben, ugyanis elpusztítják a kertben a rovarokat és csigákat. Tavunkat számtalan érdekes növénnyel telepíthetjük be, ezzel még változatosabbá, természetesebbé tehetjük a környezetünket. Olyan helyre építsük, ahol szem előtt van, így folyamatosan élvezhetjük a látványát. Dísztóként, már az ókorban is létesítettek tavakat, és azóta is a kertek egyik igen fontos eleme. Napjainkban a természetes környezetet utánzó tavak a divatosak.

A tó kialakítása:

Tóépítés időszaka elsősorban kora tavasztól nyár végéig tart. A tó elhelyezésekor gondoljunk arra, hogy a vízinövényeknek létfontosságú a napfényes hely, de a túl sekély tó hamar túlmelegedhet. Lehetőleg lombos fáktól messze legyen, és ahol kisgyermek van fokozottan ügyeljünk a biztonságra, mert rájuk már egy viszonylag sekély vízmélység is veszélyes lehet. A kisebb tavak kialakításához előnyösebb a készen vásárolt medence. Nagyobb tavaknál a vízfelület ne legyen kisebb 4 m2-nél, a tó mélyvízi része pedig min.45 cm mélységű legyen, mert így a legtöbb tavirózsa már betelepíthető, valamint ha halakat is szeretnénk a tóban tartani, ez az a mélység ami már megfelelő a számukra. Az optimális tóhőmérséklet a 20-25°C. Érdemes a tavat gondosan megtervezni, mert a fenti paramétereknek megfelelő, növényekkel betelepített tavakban könnyebb tartani az ideális ökológiai egyensúlyt. A 4 m2 nél kisebb tavaknál a megfelelő vízminőséget csak gépészeti rendszerek működtetésével lehet megoldani. A közelmúltig betont használtak a tavak és medencék kivitelezéséhez, ehhez azonban szakember segítségére volt szükség. Manapság már a kereskedők árusítanak előre megformált, műanyagból vagy üvegszálas műgyantából készült medencéket. Ezt csak egy előre elkészített gödörbe kell helyezni. A másik lehetőség amikor mi magunk ásunk egy gödröt és tófóliával kibélelve kedvünk szerint alakítjuk ki a tó méretét és alakját.

Hogyan készítsünk tavat előre gyártott medencéből?

:
- Helyezzük a medencét a kertünkben, az általunk meghatározott helyre és jelöljük meg a körvonalát.
- Ássuk ki a medence méretének megfelelő gödröt úgy, hogy a munkagödör mérete 10-15 cm-el mindenhol nagyobb legyen, mint a medence. Törekedjünk arra, hogy kövessük a medencénél kialakított szinteket. A gödröt olyan mélyre ássuk, hogy a kész tó vízszintje általában a talajszint alatt, vagy azzal egy magasságban legyen majd, a munkagödör aljára terítsünk kb.10 cm vastag homokréteget.
- A behelyezett medence alját kaviccsal fedjük, majd az alsó részét töltsük fel vízzel 20-30 cm magasan, hogy lássuk vízszintesen áll-e.
- Ezt követően töltsük fel homokkal vagy laza, jól tömörödő földdel közel a víz szintjéig a medence mellett fennmaradt helyet, majd iszapoljuk be, hogy a szilárdan álljon.
- Folyamatos vízfeltöltés mellett körkörösen folytassuk a külső feltöltést és iszapolást. Ügyeljünk arra, hogy a medencében a vízszint 5-10 cm-rel mindig magasabban legyen, mint a külső feltöltés szintje.
- A végén kerüljenek a helyükre a gépészeti berendezések és a vízinövények. A medence szélét takarhatjuk növényekkel vagy kövekkel.

Tóépítés tófóliával:

Előnye, hogy a kedvünk, ízlésünk szerint alakíthatjuk ki a tó méretét, alakját. A tómeder kibéleléséhez, szigeteléséhez szükséges tófóliát nagyon sok helyen beszerezhetjük. Több fajta közül válaszhatunk, de legtartósabb változata a butilén néven ismert szintetikus gumi, amely rendkívüli módon erős és időtálló. 
- Ássuk ki a tó gödrét úgy, hogy az egyik oldala enyhén lejtős legyen. Fenékmélységnek ajánlatos 50-60 cm mélység. Az oldalát lépcsőzetesen is kialakíthatjuk (7-12 cm mély és kb 30 cm széles lépcsőkkel), ahova a már nem túl sekély vizet igénylő növények kerülhetnek, és a békáknak is megfelelő élettérként szolgál.
- Tömörítsük le az oldalfalakat és a gödör alját. Ellenőrizzük hogy a tómeder vízszintes-e.
- Érdemes a gödröt kibélelni vastagon valamilyen puha anyaggal. 3-5 cm vastagságban laza homokot terítsünk el, vagy geotextíliát fektessünk a gödörbe, hogy a fóliát megvédjük az élesebb kövek által okozott sérülésektől. A tó körüli, kb. 30-50 cm széles sávot is hasonlóan készítsük elő.
- Ezután a fóliát terítsük a gondosan elkészített mederbe. Az ajánlott fóliaméret a tó szélességének, hosszának lemérése után, a maximális mélység kétszerese, +kétszer fél méter a szélének. A rögzítendő széleket most még ne fedjük földdel, csak néhány téglával, nagyobb kővel rögzítsük. A végleges helye ugyanis akkor alakul ki, ha a medencét vízzel feltöltöttük. 
- A fólia redőit igazítsuk el, majd borítsuk be az alját kaviccsal és alakítsuk ki a mederképet. Ha a tündérrózsát (Nymphaea) közvetlenül a tó aljára szeretnénk beültetni, agyagos érett földet terítsünk a tófenékre kb. 25 cm vastagon, amibe a rizómát, gyökérzetet a talaj alapos beiszapolása után ültessük be, hogy a levegőt a víz kiszorítsa. Ültetés után a talajt folyami homokkal vagy kavicsréteggel takarjuk le. Teríthetünk a tófenékre csak folyami homokot vagy kavicsot, akkor a vízinövényeket előre készített műanyag kosarakba ültessük.
- A vizet óvatosan engedjük a tóba, nehogy lemossa a vízsodrás a fedőréteget. Célszerű a homok-, kavicsrétegre újságpapírt teríteni, és erre folyatni a vizet.
- Ezután rögzítsük a fóliát a tavacska partján, és akár a gödörből kikerült földdel 20-25 cm vastagon takarjuk be. Ebbe a földbe ültethetünk a parti részekre mocsári vagy sekély vizet igénylő növényeket. Díszítésnek és rögzítésnek a földre rakhatunk nagyobb köveket, kőlapokat, kavicsokat.

Ápolása:

Az első héten a tó elalgásodhat, mivel az algák a vízben oldott ásványi anyagokat a napfény energiájával dolgozzák fel, ezért a víz borsózöldre válhat. Nincs vele semmi teendőnk, mert ahogy a feldolgozás befejeződik (a vízinövények fejlődése is hozzásegít), az algák, zöldmoszatok, egysejtű moszatok elpusztulnak, mert kevesebb napfényt kapnak. Sajnos sok esetben fonalas algák is megfertőzhetik a tavat. Vastag vattaszerű szövedéket képezve mindent elpusztítanak. Már azonnal az észleléskor el kell távolítani őket, mert szaporodásuk igen intenzív. A későbbiekben nagymértékű algásodás esetén algaölő szerekkel a lebegő és a fonalas algák is kiírthatóak. Tartós eredményt csak akkor érhetünk el, ha mechanikai szűréssel is megtisztítjuk a tavat, mert a vízben maradó kiírtott algák a többieknek táplálékul szolgálnak. Fontos a levegőztetés is, mert a szerves hulladékok lebontásához sok oxigén szükséges. A védekezés azonban az algásodás okainak megszüntetése nélkül nem lesz hatékony.

Rendszeresen ellenőrizni kell a víz pH értékét és melegebb időben a hőmérsékletét is. A pH érték 6,5 - 8 között megfelelő a tó élővilágának, az ideális hőmérséklet 20 - 25 C°. A víz hőmérsékletének emelkedésével egyre több oxigén bevitelére van szükség, ezért gyakrabban járassuk a levegőztető szivattyúkat.

A kerti tó vizét a fizikai berendezésekkel (levegőztető szivattyú), kémiai anyagokkal (aktív szén, zeolit, dolomit, tőzeg) tudjuk tisztán tartani. Az algák, moszatok ellen a tó méretének megfelelő biológiai szűrő kialakításával tudunk a leghatékonyabban védekezni. A szűrő mellett alkalmazhatunk erős sugarú UV lámpát, amely megakadályozza, hogy az algásodás elkezdődjön és megöl minden kórokozót és parazitát. Az oxigéntermelő növényekből időnként ki kell halászni, mert ezek gyorsan elszaporodnak.

Tisztítása:

A tó egy idő múlva sajnos eléggé eliszaposodik, így túlzottan feltöltődik. Az iszapréteg kiszedése 3 lépésben történjen. A tófenékről az iszapot, növényi maradványokat, óvatosan a felület egyharmadáról távolítsuk csak el, így megmarad a tó ökológia egyensúlya. Egy év múlva kerüljön sor a következő harmadra, majd a rákövetkező évben az utolsó szakaszt tegyük rendbe. Amennyire lehet akadályozzuk meg, hogy levelek kerüljenek a tó vizébe, mert a levelek elbomlásának következtében a víz kémhatása megváltozik, megsavanyodik. Ősszel ezért érdemes a tavat hálóval takarni.

Díszhalak:
A tó betelepítésekor kezdetben a kevésbé érzékeny halfajták közül válasszunk. Figyeljünk oda a halak ivadékgondozására, mert a halak felfalják saját ikráikat, ivadékaikat. A tóban alakítsunk ki egy maximum 5 cm mély zónát, amely a nagyobb halaknak túl sekély de a kicsiknek ideális menedéket nyújt. Táplálásuknál egyszerre csak annyi eledelt adjunk nekik, amennyit 5 perc alatt elfogyasztanak, mert a túl sok, el nem fogyasztott eledel a bomlásával oxigénhiányt okozhat a vízben. A szerves anyagok lebomlását baktériumokat tartalmazó készítményekkel gyorsíthatjuk. Ha megbetegedést észlelünk a halainkon a lelassult mozgású, beteg halat ki kell venni a tóból és külön álló tartályban kell kezelni. A bőrükön látható, foltosodás, gombásodás élősködők megjelenésére utal, amiket az állatkereskedésben kapható szerekkel tudunk elpusztítani.

Téliesítés:

Ősszel, amikor már a víz hőmérséklete tartósan 8-10°C alá esik, el kell végezni a tó téliesítését. Ilyenkor a halak is a tófenékre húzódnak és mozgásuk lassabb lesz, felkészülnek a télre. Etetésüket és a tó levegőztetését fejezzük be. A vízinövényeket edényekben, dézsákban elhelyezve fagymentes helyen teleltessük.Tisztítsuk meg a tavat a vízinövények elhalt leveleitől, növényi részeitől és az esetleg belehullott falevelektől. Áramtalanítsuk a szivattyúkat, kiemelésük és megtisztításuk után helyezzük őket fagymentes helyre, egy méretüknek megfelelő vízzel teli edénybe. A tóban maradt szűrőket és csöveket víztelenítsük. A tó függőleges oldalfalait megvédhetjük a jég nyomásától a tóba helyezett fagytestekkel, amelyek többnyire kötélre függesztett és nehezékkel ellátott üreges ballonok. A 1,5 méter mélységet meghaladó tavakban (amelyekben a halak már áttelelnek) a kemény téli napokon, amikor a tó vize befagy, óvatosan vágjunk léket a jégrétegbe, a halak oxigén ellátása érdekében.

Szerző: Szegedi Éva